Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, mint akkor, azon a reggelen, Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük. Ősz volt; de azért még sütött a nap. A fákon piros és sárga levelek remegtek. Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár. De nekünk csak ősz volt, egyszerűen csak ősz. Fehér ingeden megcsillant a fény, És én emlékszem - pontosan emlékszem, hogy mit mondtam neked. Egy év telt el azóta, egy század, egy örökkévalóság. Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk, S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen. Életünk, megszépíti egy fénysugár, elkísér az indián nyár. Ma nagyon messze vagyok attól az őszi reggeltől, Ülök a folyóparton, és rád gondolok. Hol vagy most? Mit csinálsz? Eszedbe jutok-e még néha? Egyedül nézem a hullámokat, Látod, kijöttem ide. Lefekszem a parti homokra, és emlékezem. Emlékezem a víz kékjére, a napsugárra, és a boldogságra, amit elvesztettem. Egy örökkévalóság telt el azóta egy század, egy év. Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk, S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen. Életünk, megszépíti egy fénysugár, elkísér az indián nyár. Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk, S velünk jön a szerelem, engedd, hogy tied legyen. Életünk, megszépíti egy fénysugár, elkísér az indián nyár. Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk, S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen. Életünk, megszépíti egy fénysugár, elkísér az indián nyár.